Újabb felejthetetlen kaland… Élménybeszámoló a húsvéti aggteleki elvonulásról! 😊
Két hete értünk haza erről a három napos utazásról, és még mindig a hatása alatt vagyok! 🥰 Húsvét hétfőn reggel már együtt vártam itthon a lányokkal a locsolókat, belecsöppentem a családi eseményekbe, így nem nagyon tudtam felocsúdni az ámulatból, de igazán nem is akarok!
A keddi teltházas klubon is erről meséltünk a többieknek, és mindenki, akivel együtt utaztunk, és eljött a klubra is, erőteljesen sugárzott, mint a paksi atomerőmű! 🤩(Szerintem ebből az energiából jutott ott mindenkinek!) Ennél jobb visszajelzés nem is kell, úgyhogy már ki is találtuk, hogy ősszel is megyünk, és megnézzük együtt ennek a vidéknek az őszi arcát is. (Már megvan a dátum, a végén elárulom azt is! 😉 )
Annyi-annyi ajándékban volt részünk együtt ebben a három napban, hogy felsorolni sem tudom. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magamat, hogy ott voltam, pont akkor és pont azokkal a csodás útitársakkal, akikkel együtt fedeztük fel a húsvétnak ezt a színes, mozgalmas, feltöltő változatát.
Pénteken az érkezés után, ahogy elfoglaltuk a szállást és megnyitottuk az elvonulást egy kis ráhangolódással, bepattantunk a kocsiba, és meglátogattuk a közeli Martonyiban található pálos kolostor romjait. Ez egy különleges energiájú, szakrális hely, ahol az egyetlen magyar alapítású remete rend élte napjait a középkor tájékán. A pálosok a ragyogó fehér ruhájukkal a tiszta, isteni szeretetet és fényt hordozták, munkájukkal, jelenlétükkel, ősi tudásukkal hozzájárultak a világ szebbé, tudatosabbá, szeretetteljesebbé tételéhez.
Összhangban a természettel, csendben, a szívük szeretetével éltek és képviselték a tiszta, szemlélődő, ítéletmentes jelenlétet.
Milyen érdekes, hogy éppen ezt a témát adtam ennek a hétvégének: Access JELENLÉT tábor. Minden pillanata igazi jelenlétben, megfigyelésben, befogadásban telt, ami hihetetlen mennyiségű örömöt, nevetést, ámulatot, rácsodálkozást hozott nekünk. Ahogy kértük, és még azon is túl. 😉
Egy összekapcsolódó energetikai gyakorlattal befogadtuk a helynek, annak a térnek az energiáját, ajándékait, és mi is átadtuk, amit mi hoztunk neki, majd a szívünkben dédelgetett hálával és békességgel visszatértünk a szállásra. Előtte még ellátogattunk egy meglepetés programra, de erről sajnos nem írhatok, aki kíváncsi, annak legközelebb velünk kell tartania. Igencsak VIP-nek éreztük magunkat, ennyit elárulok, de többet nem. 😀
Egy finom meleg vacsora elfogyasztása után este Mariann egy csodás hangfürdőt adott nekünk. Hatalmas nevetésekkel kezdődött, túltengett bennünk az öröm, majd ezután totális ellazulás következett. A legkülönfélébb hangkeltő eszközök által megszólaló hangok végtelen varázslatában hullámozva töltődtünk tovább együtt. Leírhatatlan élmény volt.
Egy kis beszélgetés, kártyázás után nyugovóra tértünk, majd reggeli után egyből indultunk az erdei túrára. Azzal a kérdéssel mentünk, hogy vajon mi mindent fogadhatunk be, milyen ajándékokban lehet együtt részünk? Nem is kellett sokat várni, ahogy a hucul ménes fennsíkja alatt elhaladtunk, rengeteg ló kezdett el lefelé vágtatni a kedvünkért. 😊 Azt hittük, hogy majd órák múlva, visszafelé a fennsíkon fogunk velük találkozni, de nem, megleptek minket és lejöttek a patakhoz inni, játszani. Ámultunk és bámultunk, aztán mentünk is tovább. A réten kis csokrokban vártak minket a napsárga virágok, és köztük ürgék szaladgáltak. Egyikük meg is mutatta magát, szívesen pózolt Betti kamerájának, aki szemfüles, megtalálja a videók között. 😊
Egy 10 km-es túraútvonalat néztünk ki, a Lófej forráshoz jutottunk. Mielőtt felértünk volna, azon méláztunk, hogy egy kiszáradt patakmederben haladunk. Ahogy megálltunk egy pillanatra, arra lettünk figyelmesek, hogy jön a víz. Éppen akkor fakadt ki a forrásból feltörő, kristálytiszta, éltető, tisztító karsztvíz. Nincs ennél tisztább víz a világon, mint ami a mészkőrétegek között tör fel a felszínre. Egyikünknek otthon maradt a kulacsa, és már igencsak szomjas volt, micsoda „szerencse” ugye?
Kiderült, hogy ez a hely attól különleges, hogy az egyébként hetekig száraz patakmeder csak telihold környékén telik meg forrásvízzel, pár napig. Előtte és utána csontszáraz. Misztikus, különleges, varázslatos. Nem hittünk a szemünknek, hogy hogyan lehetünk ilyen szerencsések, hogy éppen akkor vagyunk ott? Mindannyian megkóstoltuk ezt az ajándékként érkező nedűt, és hálásan megköszöntük a Földnek, az erdőnek, a hegynek. Táplál, gondoskodik rólunk minden pillanatban. Áldás kíséri a lépteinket. Köszönöm! Kicsit lejjebb bele is léptünk a mezítlábainkkal a hűs vízbe. Az élmény bizsergető volt, kész újjászületés! 😊
Visszafelé indultunk, és a lefelé vezető út még nagyobb lendülettel ment, a lábaink csak úgy vittek minket a már említett fennsík felé, ahol a ménesnél egy kicsit megpihentünk. A lovacskák kíváncsian jöttek oda, és kedvesen, finoman kapcsolódtak hozzánk. Ez a hely, ezek a teremtmények is páratlanok. Nem tudom leírni, elmondani. Látni, átélni érdemes mindenkinek. Ahányszor ott vagyok, elvarázsol az egész miliő. Leültünk kicsit, ettünk, bámészkodva, tűnődve befogadtunk mindent, amit tudtunk a csendes, örömteli jelenlétben.
Visszatértünk a szállásra, kellemes zsizsgéssel, jóleső fáradtsággal a lábainkban, örömmel a szívünkben.
Délután egy pihentető csere-bere következett a Baradla barlang erre a célra berendezett gyógytermében. Bebújtunk a meleg hálózsákokba, és megint elfogott az a nevetés, amit eddig is mindig megtapasztaltam ott. A hely varázslatos, és ott Bars kezeléseket futtatni… nos ez is egyedülállóan különleges. Nincs máshol olyan csend, mint ott. Békesség, védelem, ősi emlékezetből mesélő sziklák és cseppkövek, gyógyító, egyedi összetételű levegő, amit belélegzel… Szerintem hagyjuk is, semmi extra… 😉
Este aztán egy finom meleg frissensültes tál várt minket a szálláson, terített asztallal… köszi Fanni! <3
Vacsi után társasoztunk, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk, hogy másnap reggel új felfedezésre induljunk.
Még sosem voltam az ún. „hosszú túrán” a barlangban. Nekem hatalmas élmény volt! Több mint 5 órát töltöttünk bent, Aggtelekről átsétáltunk Jósvafőre (7 km, többszáz lépcsővel), és megcsodáltunk mindent, amit csak lehetett. István volt a túravezetőnk, Betti férje. Ő barlangász (is), aki folyamatosan részt vesz a barlang további részeinek a felfedezésében, kutatásában, minden apró kavicsot, négyzetmilliméternyi cseppkövet ismer, és mindenről olyan szenvedéllyel tud mesélni, hogy a legérdektelenebb hallgatót is magával ragadja. 😊 Tátott szájjal hallgattuk, ahogy haladtunk a lámpáinkkal a kivilágítatlan részeken. Csak mesélt és mesélt, és mindent tudni akartam, mindent magamba szívni, befogadni minden érzékszervemmel, a testem minden pórusát még nagyobbra nyitni, hogy jöjjön be ez a végtelen energia, a táplálás, az a temérdek ajándék, ami ott energetikai és fizikai szinten is tapintható.
A jósvafői kijáratnál megvettük a kis emlék kitűzőinket, és zárásul körbesétáltuk az ott található tengerszem tavat is. Ha már ott vagyunk, nem érdemes kihagyni.
Délután a szálláson megtartottuk a záró beszélgetést, majd tele élménnyel indultunk haza. A hazaút az autóban folyamatos nevetéssel telt, így a lábaink mellett az arcizmaink is jól megedződhettek! 😀
Több nap telt el már itthon, és valahogy azt érzem, hogy a JELENLÉT, és az általa lehetővé váló BEFOGADÁS, amit kértem, terveztem erre a hétvégére együtt, maximálisan sikerült. Minden flottul ment, mindenki a helyén volt, jött a flow-val az egész együttlét alatt. Bettivel mindketten elégedetten, boldogan nyugtáztuk: ez igen. Köszönjük, hálásak vagyunk, hogy csatlakoztatok hozzánk, és Ti is befogadtátok ezt a végtelen csodát, amit mi is. Nekünk is mindig mást ad ez a hely. Úgyhogy megyünk még.
A jelenlévőknek már elárultuk, és most itt is megteszem, hogy ősszel visszatérünk, mert ezt mindenkinek látni kell. Na jó, csak azoknak, akik nyitottak a világ, a bolygónk, a természet és ennek a térségnek a felbecsülhetetlen csodáira. Ha te is úgy érzed, hogy velünk tartanál, akkor a következő dátum, amit már be is írhatsz a naptáradba: október 9-10-11. Újabb három nap, új felfedezés.
A további részletekkel jövünk hamarosan.
Addig is boldog rácsodálkozást, és végtelen befogadást kívánok szeretettel:
Zsuzsi
