Mi az az élet, ami élni akar benned? – szokta kérdezni Nikolett, és gyakran mozgolódik bennem is ez a kérdés, amióta tőle először hallottam.
Tegnap csodálatos napom volt, és ennek kapcsán jött fel bennem, hogy mi lenne, ha elismerném végre, hogy már most is azt az életet élem? 😊
Nagy utat tettem meg idáig, sok energiát fektettem bele. Persze tudom, érzékelem, hogy lehet ez még ennél is jobb, de felismertem, hogy olykor meg kell állnom egy pillanatra, és ünnepelnem kell mindazt, amit már elértem, megteremtettem, hogy aztán teret nyissak még több nagyszerűségnek az életemben.
Szóval MOST elismerem: olyan valóságot teremtettem, ami jobb, mint amiről mindig is álmodtam.
A tegnapi napom nagyszerűen példázza ezt:
- A lányok iskolába indítása a korábbiakkal ellentétben ma reggel flottul ment! Wow! Időben odaértünk, mert ellenállás, nyűgösség nélkül csinálták a készülődést. Egy jó ideje ez nem ment így, aztán ránéztünk Krisztiánnal, hogy hogyan másképp állhatnánk MI szülők hozzá, és tádááám, működött! (Tényleg minden csak egy választás? Mi minden más is lehetséges még?)
- Reggel 8-kor jógaórával kezdtem, ami elképesztően jól esett. Újabban már heti kétszer is eljutok. A testem még mindig több mozgást és nyújtást kér, mint amit eddig adtam neki, pedig egész életem során mindig rendszeresen sportolok valamit. Nagyon itt van a világomban, hogy elvégezzem a jógaoktatóit, hogy másokkal együtt tudjak jógázni, és ezzel is hozzájárulni a saját, és mások testének/lelkének harmonikus működéséhez, öröméhez. (Azt még nem tudom, hogy a naptáramba hova férnek be jógaórák, de ami helyet kér az életembe, az úgyis talál magának, így rábízom.) A másik mozgásforma, aminek helyet/időt kérek még, az a tánc, mert az is nagyon hiányzik!
- Délelőtt jött hozzám egy csodás Nő, akinek bérlete van Facelift kezelésekre. Fantasztikus, felolvadós-befogadós-belazulós élményeink vannak ezek alatt az alkalmak alatt. Imádom adni neki! Azt mondja, hogy most már kezd hasonlítani a tükörképe is arra, akinek belül érzi magát. 😊 Hogy lehet ez még ennél is nagyszerűbb? Mi minden lehetséges azáltal, ha megadjuk a testünknek azt a táplálást, amit megérdemel?
- Egy gyors ebéd is belefért Krisztiánnal. Imádok vele ebédelni! <3 (Hogyan lehetek ilyen szerencsés, hogy gyakran tudunk napközben is kapcsolódni?)
- Ebéd után rádiózni mentünk. Szerdánként a Vörösmarty rádióban van jelenésünk, Palkó Zsuzsival ekkor vesszük fel a heti műsorokat, amiből aztán a Podcast adásaink is készülnek. Mi más lehetett most a téma, mint a TEST szeretete, megbecsülése? 😊 Nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket, szeretem ahogy Zsuzsi kérdez és teret nyit annak a sok információnak, ami ilyenkor kiömlik belőlünk! Ezt is élvezem nagyon, és ezt sem gondoltam volna korábban soha, hogy valaki kíváncsi a gondolataimra. (Utólag elismerem, hogy mindig is voltak, akik adtak a véleményemre, nyitottak voltak arra, ami bennem van, és én mindig élvezettel adtam át, csak nem ismertem el ezt. Most megteszem: Hogyan lehetek ilyen szerencsés, hogy befogadják, amit adni tudok, aki én vagyok, amit képviselek a világban?)
- A rádió után be tudtunk ugrani egy szuper olasz étterembe egy finom capuccinora. Imádom a fincsi olasz kávét! 😀 Ezután az otthoni darálós kávégépemet is sikerült végre beadnom a szervizbe, ahol kiderült, hogy könnyedén javítható, így ez is megoldódik. Otthon is imádom a frissen darált fincsi kávét. 😊
- Délutánra volt egy időpontom egy nagyon kedves Nőtársamhoz, aki végzett nálam már több tanfolyamot, és hangfürdőket is ad. Kipróbálhattam nála is, amit imádok: a hangok által keltett rezgések jóleső, emelő, gyógyító hatását. Fantasztikus volt! Utána adtam neki egy Facelift kezelést, mert szerette volna kipróbálni. Ez a kezelés is felolvasztó volt, és azt mondta: „Már értem, miért imádod ennyire Zsuzsi!” Gyanítom, hogy valamelyik Facelift tanfolyamon hamarosan találkozunk. 😊
- Estére jött még hozzám egy nagyszerű pasi is, Bars kezelésre. Nemrég kezdett el járni, mert elege van a korlátozásaiból, és abból, hogy alig-alig lát örömöt, értelmet az életében. Sokat tesz a változásért, és hajlandó belemenni abba is, ha valami nem kellemes. Nos, a Bars kezelés általában (95%-ban) kellemes, könnyedséget hozó, de olykor azért kényelmetlen is tud lenni. Az első kezelés neki nehéz volt. Azt érzékeltem, hogy olyan dolgok vannak a múltjában, amire még nem áll készen ránézni, viszont a lenyomatok, amiket hordoz a testében, komoly akadályt jelentenek már az életében. Első alkalommal kezelés közben úgy éreztem, rá kell tennem a kezem a szemeire. (Ez nem része a Bars – nak.) Utána azt mondta, annál a fogásnál végre megkönnyebbült valami. Tudtam, hogy a Vision correction kezelés energiái hozták az enyhülést, hiszen rengeteg képesség, ellenállás, félelem, erő, düh, potenciál volt érezhető nála a Bars kezelés közben. Mindez ott dúl benne a háttérben, de amíg a múltból hozott hiedelmei megakadályozzák, hogy ezekre ránézzen, elismerje és elkezdje a javára használni őket, addig nagy eséllyel csak korlátozni fogják. Ezen „dolgozunk” most. A tegnapi bars közben már voltak ellazult percei is, és sokkal jobban élte meg, mint a múlthetit. Ez mindenképpen eredmény, és kíváncsian várom, hogy hova jutunk még.
- Este is minden flottul ment otthon a lányokkal. Mire odaértem anyuhoz, megvacsoráztak, így otthon volt még Boginak egy kis ideje gitározni, Mimi pedig addig rajzolgatott. A fürdés, fogmosás, fogszabályzó ügyekkel sem volt most erőlködés. No itt mondtam azt, hogy erről a napomról írni fogok egy bejegyzést, mert itt aztán van mit elismerni, bekarikázni, tanulságokat levonni. 😀
Ilyen csodás, teremtő napokat kérek még!
És persze tudom, hogy nem mindegyik nap lehet ilyen, de a tendencia mindenképp bíztató. 🙂
Tanulságaim:
- MEGÉRI a tudatosságba fektetni. Időt, energiát, pénzt, bármit. Sokszorosan megtérül.
- Megéri a TESTünkbe fektetni, figyelni rá, kérdezni őt, tápláló dolgokat adni neki. Meghálálja.
- Megéri adni, és megéri befogadni.
- Megéri a már nem működő dolgainkra ránézni, és feltenni a kérdést: ha ez így már nem oké, akkor hogyan lenne még okébb? Mi mást választhatok itt, ami könnyedséget hoz mindannyiunk számára?
- Megéri vállalni a kellemetlenséget egy nagyobb jó érdekében. Közben pedig megéri kérni a könnyedséget is.
Mert mi van akkor, ha a fejlődés útja nem feltétlenül van MINDIG véres verejtékkel, nehézséggel, szenvedéssel kikövezve? Hajlandóak lennénk-e kérni, választani ebben is a könnyedséget? Mi van, ha ez is lehet egy egyszerű folyamat, ahol választhatjuk a játékos felfedezés örömét is a kínlódás helyett?
No, nézzük, a mai napon milyen csodás felfedezések várnak ránk?
Ölellek Benneteket!
Csodás teremtéseket!
Zsuzsi
