Mostanában egyre több olyan gyerkőccel találkozom, aki fokozottan „érzékeny”, más szóval ÉBER másokra, mindenre. Olyan intenzív érzésekkel, érzetekkel jelez a testük, hogy mindent magukra vesznek. Mintha nem illenének be abba a közegbe, ahová tartoznak. Átveszik mások érzéseit, akár testi tüneteit is, és olyan mélyen élnek meg dolgokat, hogy igazán nehézzé válnak a mindennapjaik emiatt. Némelyiknél szorongás is kialakul ennek hatására. Szülőként nem könnyű látni, amikor a gyermekünk nem találja a helyét az iskolában, vagy szenved attól, hogy milyen körülötte a világ.
A minap is hozott hozzám az édesanyja egy kislányt, aki alsó tagozatos az iskolában. Folyton igazságtalanságok érik, és ezt nagyon nehezen éli meg. Benneragad a napközben történtek sérelmeiben, nehezen engedi el azokat, őrlődik. Például, amikor a tanítója (akiben egy alsós gyerek normális esetben a szülein kívül a legjobban megbízik) nem hisz neki, és meghazudtolja, pedig ő mindig őszintén beszél, megbízhatóan igazat mond. A családjában szeretetteljes a légkör, fontos az őszinteség, és azt vallják, mindenről beszélni kell, és érdemes. Otthon így is van. Ezzel szemben a tanára az osztályával szemben általánosít, nem tudja kezelni a nehezebben fegyelmezhető gyerekeket, emiatt frusztrált, kétségbeesett, kiabál. Az említett kislány ezt érzi, látja, azt hiszi, vele van valami baj. A tanár meghúzza egy rosszalkodó kisfiú fülét, és ő nem érti, hogy hogyan tehet ilyet egy felnőtt egy gyerekkel? Látszik, hogy ez a kislány annyira tiszta lélekkel és szándékkal született, hogy nagyon mélyen érinti, ha valakit bántanak, vagy igazságtalanul bánnak vele. Úgy érzi, mintha minden vele történne. Belső indíttatása, hogy legszívesebben mindenkin segítene, ezért átveszi a fájdalmukat, az általuk érzett szomorúságot, kétségbeesést.
Egy másik kislánynál ez az „empata” működés irracionális félelmekben mutatkozott meg. Riadtan fordult anyukájához, amikor megfogta a kilincset, és utána véletlenül a szájához ért. Rettegett a kórokozóktól, betegségektől, és amikor az édesanyjával beszélgettek ezekről, mindig elmondta, hogy az eszével tudja, hogy nincs vész, a félelem mégis mindig ott volt, erős intenzitással. Ha az egyik dologgal kapcsolatban megszűnt, hamarosan jött egy másik hasonlóan furcsa, indokolatlan félelem.
Ma egy kisfiú volt nálam az édesanyjával, ők a viselkedésével küzdenek. Folyamatosan izeg-mozog, nehezen koncentrál, nehéz hatni rá, végtelen figyelemre éhes. Legfőképp otthon jön ki rajta, ezért a szüleinek nagyon nehéz vele. Az alvására is kihat ez a folytonos feszültség, amiben zsizseg, nem tud nyugodtan pihenni, ami az egész család életére nehézségként hat. Ezt a kisfiú tökéletesen érzékeli, és empataként tökéletesen rosszá is teszi magát miatta, ami méginkább mélyíti a helyzetet. Önbizalomhiánya addig fajul, hogy percenként kérdezi anyukáját, hogy „anya, büszke vagy rám?” Az elismerések, dicséretek ilyenkor mintha feneketlen kútba dobálnánk őket, nem képesek betölteni a benne lévő űrt.
Az érzékeny gyermekek szülei a legtöbb esetben szintén érzékenyek. Ilyenkor eszközökre, ötletekre, információkra van szükségünk, hogy helyén tudjuk kezelni az ő és a saját érzelmeinket is, és tudjunk neki segíteni abban, hogy könnyebben vegye ezeket a helyzeteket.
Az egyik leghatékonyabb eszköztár, amit ismerek, az Access Consciousnessben található. Az első olyan nap, amikor ajtót nyithatunk a könnyedségre szülőként, az az Access Bars tanfolyam. Legszívesebben receptre írnám fel minden édesanyának, és persze az erre nyitott apukáknak is. Ennek a tanfolyamnak az elvégzésével olyan gyorsan és hatékonyan csempészhetünk könnyedséget az egész család életébe, hogy magam is elcsodálkozom sokszor. Ezért az egyik fő motivációm: Minden családba kívánok egy Bars kezelőt. Vagy kettőt. Vagy többet. A gyerekek némelyike is szívesen eljön a szülővel, és megtanulja ezt a módszert. Ők nagyon ügyesek és gyorsak ebben. Otthon egymást kezelve javul köztük a kapcsolat, több békesség és megengedés érkezik meg a családba. Egymás és önmaguk segítőjévé válhatnak ezekkel az eszközökkel.
Az egyik legfrissebb és leglelkesebb kis Bars kezelőm Luca. Az ő irracionális félelmei egy-két kezelés, majd az azt követő tanfolyam elvégzése után teljesen elmúltak. Azóta a családtagokat előszeretettel a kezei alá fekteti, és mély relaxációba viszi. Annyira ügyes! Egyből érezhető volt nála, hogy ez nagyon testhezálló a számára. Amióta használja az eszközöket, varázsmondatokat, azóta nem fél, könnyedén kezeli a helyzeteket, bátrabb, jobban alszik, derűsebb. Mi lehet ennél is nagyszerűbb?
Nézzétek csak, hoztam néhány képet is róla (az Édesanya hozzájárulásával természetesen).
Szóval ha ti is hasonló gondokkal küzdötök, és még nem találtátok meg a kiutat, gondold át, mit teremtene, ha a kezedben lenne ez a varázseszközökkel telipakolt kosár, amit bármikor előkaphattok otthon, vagy ő is az iskolában. Gyertek el együtt egy tanfolyamra. Vagy ha a gyerkőc elzárkózik, az sem baj, te szülőként is sokat tehetsz értetek.
Kívánom, hogy mindenki megtalálja a számára működő, könnyedséget hozó megoldást.
Ha úgy érzed, hogy ehhez én tudok hozzájárulni, írj, vagy hívj.
Szeretettel:
Zsuzsi
Érzékeny gyerekek érzékeny édesanyja
