Hányszor mondtál már igent egy kérésre csak azért, mert nem akartál megbántani valakit? Hányszor szorítottad háttérbe a saját igényeidet a családban, a párkapcsolatodban vagy a munkádban, attól tartva, hogy ha magaddal foglalkozol, „önzőnek” fognak bélyegezni?
A mindennapokban sokan élünk abban a tévhitben, hogy a választásaink csak két véglet között mozoghatnak: vagy átgyalogolunk másokon a saját érdekeinkért (önzőség), vagy teljesen feladjuk önmagunkat másokért (alkalmazkodás és önfeladás).
De mi van akkor, ha létezik egy harmadik út is? Egy olyan tér, ahol önmagad választása nem elvesz másoktól, hanem valójában többet teremt mindenkinek?
Önmagad választása vs. önzőség: Mi a különbség?
Sokan azért nem mernek határokat húzni vagy nemet mondani, mert fejben egyenlőségjelet tesznek az önmaguk választása és az önzőség közé.
- Az önzőség arról szól, hogy a döntéseinkben kizárólag a saját szempontjaink léteznek, mások tiszteletben tartása vagy figyelme nélkül.
- Önmagad választása ezzel szemben nem a másik arcul csapása vagy kizárása. Ez egy olyan megengedő állapot, ahol saját magadat is beleérted a képletbe, miközben a másikat is tiszteletben tartod.
Ha korábban megszoktad, hogy mindig mindenkinek megfelelsz, a környezeted számára az első lépések furcsák vagy akár kényelmetlenek is lehetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rosszat teszel!
Mi teremt többet hosszú távon?
Amikor válaszút elé kerülsz – legyen szó egy nem kívánt programról, egy túlvállalt feladatról vagy egy olyan ügyfélről, aki nem hozzád passzol –, érdemes kinyitni a perspektívát.
Tedd fel magadnak a kérdést:
„Ha ebben a helyzetben most magamat választom, akkor mit választanék? Mi az a lehetőség itt, amely hosszú távon többet teremt mindenkinek?”
Gyakran előfordul, hogy ha nemet mondasz valamire:
- Te megnyugszol, mert leveszed a válladról a felesleges terhet.
- Kinyitod az ajtót a másiknak egy jobb lehetőségre (például megtalálja azt a szolgáltatót vagy programot, ami valóban neki való).
Amikor pusztán félelemből vagy megfelelési kényszerből mondasz igent, a saját energiádat meríted le. Hosszú távon a megtelt „méregpohár” dühhöz, bűntudathoz és az emberi kapcsolatok megromlásához vezet.
Párkapcsolat és anyaság: Kötelező az önfeladás?
A családi és párkapcsolati dinamikákban különösen gyakori, hogy a szeretett személyekért teljesen háttérbe szorítjuk magunkat. De vajon valóban erre van szükségük tőlünk?
- A társadnak nem egy kicsire töpörödött, kimerült partnerre van szüksége, hanem egy örömteli, feltöltődött társra.
- A gyermekednek a viselkedési mintáiddal tanítasz: azt szeretnéd neki megmutatni, hogy felnőttként mártírrá kell válni, vagy azt, hogy lehet önazonos és boldog életet élni?
Önmagad választása a kapcsolatokban sem eltávolodást jelent, hanem meghívást egy tisztább, érettebb kapcsolódásra.
Kíváncsiság a fix elképzelések helyett
Az önismeret egyik legnagyobb csapdája, ha befixáljuk, kik vagyunk és mi működik nekünk. Lehet, hogy ma egy csendes, egyedül töltött könyvolvasás tölt fel, holnap viszont egy nyüzsgő társasági esemény ad energiát.
Ahelyett, hogy túlzottan kötött szabályokat állítanál fel magadnak, válj kíváncsivá!
Napi kérdés önmagadhoz:
„Ha ma igazán önmagam lennék, mit választanék ebben a helyzetben?”
Lépj meg egy apró dolgot még ma!
Önmagad választása nem egy egyszeri, drámai döntés, hanem apró, napi választások sorozata. Kezdd el figyelni, hol hagytad ki magad eddig a képletből, és mernél-e egy kis teret adni a saját vágyaidnak is?
Ha szeretnél mélyebben elmerülni ebben a témában, és szívesen meghallgatnád a teljes beszélgetést, nézd meg a videót a YouTube csatornámon:
▶️ Önzőség, ha végre magamat választom? – Koller Zsuzsi YouTube videó
Iratkozz fel, hogy kapj értesítést az új részekről!
Szeretettel:
Zsuzsi