Már említettem, hogy nemrég varázslatos élményben volt részem, erről mesélek most.
Az egyik legeslegjobb barátnőm éppen 40 éves lett. Ő egy nagyon sikeres, igen elfoglalt üzletasszony és édesanya, akinek minden perce sokszorosan ki van töltve teendőkkel, elintéznivalókkal, ügyekkel, mindennel.
Gondolkodtam, hogy mit ajándékozhatnék neki, hiszen nagyon ügyesen teremti a pénzt is, bármit megengedhet, megvehet magának. Mi lehet ilyen esetben jó ajándék?
Ezen a kérdésen tűnődve ugrott be az ötlet:
- Sokkal kevesebbet tudunk találkozni, mint amennyit szeretnénk, ezért az egyik legjobb ajándék lehet az időm, figyelmem, energiám, a velem együtt megélt élmények. Azon ritka emberek egyike vagyok az életében, akik úgy szeretik őt, ahogy van, és nincs elvárásom felé, csak örömmel és megértéssel kapcsolódom hozzá, amikor lehetséges.
- Az életvitelét tekintve a legkevesebb esetben adatik meg neki: a békesség és nyugalom, háborítatlanság, ellazultság érzete, lehetősége.
Tudtam, hogy létezik hazánkban egy olyan hely, ahová egyszer én is el szeretnék jutni, mert nagyon különleges és hívogató. Ez a kis település 38 lakost számlál, és Garábnak hívják. Gyönyörű tájon, Hollókőhöz közel helyezkedik el, és arról ismeretes, hogy egy magyar származású üzletember oda álmodta meg a világ legnagyobb hangtálját, és az azt őrző buddhista kertet és szentélyt. Ezt a kertet és magát a hangtálat is saját családja számára építtette, Édesapja súlyos betegsége indította el ebbe az irányba. Aztán amikor elkészült, tudta, hogy ez a hely olyan varázslatos energiákat, rezgéseket képvisel, olyan fantasztikus ajándékokat és lehetőségeket tartogat, amelyet kár lenne elzárni a publikum elől, így megnyitotta és látogathatóvá tette.
A magam részéről nagyon hálás vagyok neki, hiszen lehetőségem volt elvinni ide a barátnőmet, és megajándékozhattam a csend, a békesség, az elengedés, a valódi megtisztulás lehetőségével ezen az igen különleges helyen.
Sikerült foglalnom egy páros hangfürdőre időpontot, csak nekünk, kettőnknek. Micsoda „véletlen”, hogy pont ismerem az egyik csodás hangterapeutát, így nem volt ismeretlen a hangulat, nagy örömmel és izgatott kíváncsisággal vágtam elébe. 😊 Nagyon szeretek, és ritkán sikerül valakinek meglepetést szerezni, ezért ez az alkalom nekem is nagyon izgi volt, és úgy vártam, mintha én kaptam volna valamit (nos… hát persze, hogy én is kaptam!).
Este 8-ra kaptunk időpontot a hangfürdőre, ezért előtte tudtunk vacsorázni, aztán éppen naplemente volt, amikor felmentünk a szentélybe a kerten keresztül. Csodás az a színpompa, a gazdag növényvilág, a buddhista szerzeteseket ábrázoló szobrok, imamalmok… és ami a legjobban elvarázsolt, az az volt, hogy a fenséges PÁVÁK szabadon élnek ott a fallal körülvett területen. El is repülhetnének, hiszen a magas fákra is felszállnak, és onnan „énekelnek” a távolba. 😊 Nagyon tetszett, hogy ezek a pompás, hatalmas madarak nem mennek el, hanem a jelenlétükkel gyönyörködtetik a látogatókat. No és persze az éles hangjukkal, ami nem mondható éneklésnek, inkább rikácsolásnak, de nekem akkor is gyönyörű volt.
A hangfürdő során ketten feküdhettünk bele a Samsara-ba, így nevezték el ezt a csodát. Annyit jelent: a lét örök körforgása. Hm. <3
Az egyórás hangfürdő alatt számos színesítő, támogató hangszer hangja csendült fel izgalmas változatossággal, de az egész foglalkozás a Samsara hangja, rezgése köré volt felépítve. A hatalmas hangtálban fekve, ahogy Éva megszólaltatta egy hatalmas, plafonról lógó gerendaszerű „ütővel”, csaknem az egész világunk megrendült, annyira intenzív élmény volt. A hangereje szinte már-már túlzottan erősnek tűnt az elején, de mégis úgy éreztem, hogy nem bántó, hanem mintha valami nem ebből a világból jövő erőteljes rezgést, hangot érzékelhetnék, ami igazán jóleső a testemnek és a lelkemnek is. Olyan intenzív erővel ható, korlátokat leromboló és egyidőben harmóniát felépítő, gyógyító rezgést, amilyenhez még hasonlót sem tapasztaltam soha. Egy ütés után ez a nagy tál 6 percig is rezeg. A benne lévő testem olyan kis pici, puha, sebezhető, ezáltal formálható érzetet keltett. Éreztem, ahogy minden sallang, lenyomat, ami már nem szolgál engem, eloszlik, leomlik, feloldódik a mindenségben. Minden energiaközpontom kitisztult, a fülem mintha más dimenzióból jövő hangokat is hallott volna, mintha az érzékelésem felerősödött volna, és közben mégis úgy éreztem, hogy nem a testem határai között vagyok, hanem valahol egész máshol lebegek, valami sokkal tágasabb, végtelenebb térben, ahol nincs nehézség, nincs korlát, nincs probléma, csak a létezés és egységélmény maga. A Bars kezelések közben élek át hasonlót. Ahogy írok róla, most is érzem, micsoda erővel hatott rám. Annyira csodásan éreztük magunkat, minden pórusunkat kinyitva mozdulatlanul figyeltünk, befogadtunk, és nem akartuk, hogy vége legyen, elröppent ez az egy óra. Csak ültünk ott még egy kicsit, aztán csak ámulva bolyongtunk még a szentélyben, és nem akartunk távozni. Ahogy kinéztünk az üvegfalon, ami végtelen kilátást engedett a távolba a dombtetőről, láttuk, ahogy az egyik páva odaült a korlátra, és csak zengette a távolba a hangját. Mintha csak a lemenő naptól búcsúzott volna. Úgy éreztük, hogy ez is a mi kedvünkért történik. Nagyon kedves volt és varázslatos ez az egész élmény, soha nem fogom elfelejteni. Szeretnénk még visszatérni, és a szeretteinket is elvinni, mert ezt mindenkinek érdemes átélni, aki egy kicsit is nyitott az ilyesmire. (Annak is érdemes, aki nem nyitott…nem kell spirituális érdeklődésűnek lenni hozzá.😊)
Ha lenne mit elengedned, vagy jól esne ellazulnod, feltöltődnöd, menj el, és éld át te is ezt a nem hétköznapi élményt. Én még biztosan visszatérek, és Krisztiánt is viszem magammal. Talán a lányokat is.
Hálás vagyok, és a barátnőm is elmondhatatlanul hálás volt, hogy ezt az ajándékot választottam.
Vajon milyen csodák várnak még rám? Mit választhatok még, ami még ennél is varázslatosabb élményt, lehetőséget, ajándékot, hozzájárulást tartogat számomra?
Alig várom az újabb és újabb felfedezéseimet. 😊
Te mit választasz a varázslatért? 😉
Szeretettel:
Zsuzsi