Elképesztő izgi napjaim vannak most! Képzeljétek, ezerrel szervezek több programot is, amelyek egymást követik majd, no meg persze folyamatosan csőben vannak a saját tanfolyamaim is… szóval van mit csinálni.
Holnap indulunk Aggtelekre egy csodás hétvégére egy szuper csapattal, ahol elvonulunk az ingerektől, és kapcsolódunk a csenddel, a természet táplálásával és a hegyek, a barlang oltalmazó energiájával. Minden porcikám várja, hogy ott lehessünk már, és ezzel minden résztvevő és Betti (társszervezőm) is így van. Ez egy igazi ÉNIDŐ tábor lesz, ami a tényleges feltöltődésről fog szólni, és arról, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, majd kicserélődve térjük haza. Ez olyan hétvége lesz, ahol semmit sem MUSZÁJ, és bármit LEHET, amihez a csapatnak kedve van. <3
Az ilyen szervezésben (még) nem én vagyok a legrutinosabb, ez igaz. Tavaly ősszel csináltam ilyet először. 😊 Komfortzónán kívüli volt, de mindig követtem az energiát, mentem azzal, amit érzékeltem, még ha nem is volt logikus, és ez működött.
Betti tapasztalata és határozottsága most is nagy segítségemre van, és így minden szépen alakult, időben lefoglaltuk a szállást, a programokat, az étkezéseket, mindent leszerveztünk, aztán tegnap este (indulás előtt másfél nappal) érkezik az e-mail: Sajnos olyan helyzet alakult ki a házban, ahol laknánk (csőtörés), hogy ezt erre a hétvégére biztosan nem tudják helyrehozni, nagyon sajnálják, ha máskor jövünk, kapunk kedvezményt is, de most nem tudnak minket fogadni.
Na, itt a régi Zsuzsi ledobta volna az ékszíjat! 😀 😀 😀 A fejem, és az egész világom felrobbant, összedőlt volna.
Ellenben most: akkorát nevettem, szinte nyerítettem egy hatalmasat önkéntelenül (miközben kevergettem a vacsorát a tűzhelyen), ami azt mutatta, hogy bármily’ fura, de totális könnyedségem volt a helyzettel. Ez a reakcióm pedig még több vidámságot hozott nekem, mert rácsodálkoztam, hogy „Aztiii, nem is estem kétségbe? Micsoda változás, wow!” Fogalmam sem volt, hogy fogom megoldani, de tudtam, hogy nem lesz gond. (Amikor Önmagadként létezel, az erőd birtokában vagy, tehát tudod, hogy „támogatva vagy”, még akkor is, ha pillanatnyilag nem látod, hogy hogyan tovább.)
Elkezdtem nézelődni, vannak-e még szabad szállások a környéken. Vannak, de nem elég nagyok, vagy messzebb van, vagy nem fér bele a tervezett büdzsébe. Beszéltünk Bettivel és megállapítottuk vidáman, hogy talán ez a program máshová szeretne vinni minket, hát akkor lássuk, hová. Kértük, hogy jelenjen meg az a hely, ami nekünk szuper lesz. Késő este volt már, így telefonálni nem tudtunk, megbeszéltük, hogy reggel elereszt néhány telefont, van ötlet, kapcsolat, meglátjuk.
Közben Andival is zoom-oltunk este, és minden szükséges dolgot egyeztettünk még reggel, mert egy hét múlva házigazdája leszek az általa tartott Being you – ÚJ NŐ születik programnak, amit szintén elképesztő módon várok. A NŐIség egy olyan téma, ami folyamatosan bontakozik bennem, és változik, és tudom, hogy van ott még rengeteg ajándék, amit bontogathatok magamban e téren is…
Vállon veregettem magam, hogy ezt így egymás után bevállaltam. Menő. Régen ez biztosan nem ment volna. A korábbi, maximalista Zsuzsi ebben a helyzetben totál befeszült volna, szétstresszelte volna magát és a környezetét, és tele lett volna aggodalommal, hogy mi lesz, ha valami nem sikerül, vagy valamire nem gondol, nem figyel, valamit nem csinál elég jól…
Ehhez képest most TUDOM, hogy mindegyikkel MINDEN RENDBEN lesz. (És még azon is túl.)
Persze meglett a szállásunk, az imént bevásároltam az útra, és holnap reggel töretlen lelkesedéssel indulunk Aggtelekre, ahol egy igazán felejthetetlen kalandban lesz részünk, ebben biztos vagyok! Még kérem a szuper kirándulóidőt, hogy sokat tudjunk túrázni, kint lenni a szabadban, az erdőben, mert a testem és én már nagyon vágyunk rá. Ha nem úgy alakul, bekészítettük a kártyajátékot, társast, az is oké lesz, játszani is nagyon szeretünk. Szóval megyünk a flow-val, és élvezzük a lehetőségeket, amik adódnak majd.
A Being you esemény is szépen teremti magát, ha kinőjük a stúdiómat, akkor az utolsó pillanatban is lehet szuper helyszínt találni, ebben Andi is megerősített. Nem kell, hogy korlátozzuk magunkat és a részvevők számát azért, mert ez a hely max. X főt tud kényelmesen befogadni. 😊 Tanulság és elismernivaló: ha nem kontrolláljuk szét a dolgokat, csak kérünk, figyelünk, szükség esetén cselekszünk, akkor csodás, természetes módon tudnak alakulni, és még jobb is lehet belőle, mint amit elsőre kitaláltunk. A varázslatos végtelen univerzum ott van, és támogat, ha hajlandóak vagyunk engedni, és befogadni.
Imádom az Accesst, mert én itt találtam meg azokat az eszközöket, amelyek ide elvezettek, ahol most tartok. Ehhez a könnyedséghez, megengedéshez, laza rugalmassághoz, alapvető derűhöz, egy olyan létezéshez, ami már természetes nekem, de régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy én is képes vagyok rá. A kontroll, a megfelelés és a rugalmatlanság szobrát lehetett volna rólam mintázni.
Most meg látszólag beüt a „crach” és én csak nevetek rajta! 😊 Hát mi lehet ennél is nagyszerűbb? El kell ismernem, érdemes a tudatosságot választani, és kérek ebből még, mert azt is tudom, hogy mindig, MINDIG lehet jobb, még ennél is több, tágasabb, lehetőségekkel telibb életem.
No megyek, készülődöm tovább, aztán majd mesélek!
Köszönöm! Nektek, hogy itt vagytok.
Ölelés:
Zsuzsi
Ui: a lakás szalad, a lányok a héten „szabit” vettek ki, ami egy olyan egynapos, betegségnek tűnő jelenség, ami azonnal elmúlik, amikor az orvos tanácsára otthon fogjuk őket. 😊 Ismeritek ezt?
Ma bunkit építettek, ami a képen is látszik. Ezen kívül mindenhol fonalak vannak, mert mostanában nonstop horgolnak! 😀 Imádnivalóak. Ennél betegebbek sose legyenek. <3
